A hatvanas évek elejének sztárja, Gombóc tündér, egy krepp papírból készült repkedő kis kotnyeles tündér báb volt, aki Bródy Vera tervező - mesélő körül járkált, piszkálódott, kérdezgetett. Ugyanis úgy alakult a történet, hogy Bródy Vera gombokból, fonalakból, pálcikákból figurákat, játékokat készített és közben mesélte az aznapi esti mesét.
Bálint Ágnes a szerkesztő csak a mese fordulatait adta meg, Verának kellett alakítani a cselekmény, miközben a szereplőket formálta az asztalon levő kellékekből, ráadásul az ott kotnyeleskedő Gombóc szintén beleszólt mindenbe.
Kétféle báb játszotta Gombóc tündér szerepét. Egyikük marionett figura volt, vagyis zsinórokkal mozgatta Kiss István egy létra tetején állva. A másik, a hangot is adó változat kesztyűs báb volt. Az ő mozgatója Havas Gertrúd, aki az asztal alatt kuporgott s miközben Bródy Vera a kamerával szemben ült és figurákat alkotott és mesélt, ÉLŐ ADÁSBAN. Trudi jó szokásosához híven mindent megtett, hogy megnevettesse. Sóhajtozott, hümmögött, váratlan kérdéseket és megjegyzéseket tett. Kettejük játéka nyomán lett Gombóc tündér és a hozzá kapcsolódó esti mese olyan szerethető
Gombóc és Bródy Vera.
Kende Márta rendező dedikált képeslapja
Azt is el kell árulnom, hogy GOMBÓC versenyben volt a „Ki legyen az esti mese állandó előhírnöke?” szerepért, vagyis majdnem Gombóc tündér lett a maci :)
A stáb:
Szerkesztő: Bálint Ágnes
Tervező:Bródy Vera
Rendező: Kende Márta
Szereplők: Bródy Vera mesélő, Havas Gertrúd és B. Kiss István Gombóc
Bródy Vera úgy emlékszik, hogy a létra tetején a marionett figurával Koós
Iván, kiváló tervező társa állt. Ez bizonyára előfordult egy - egy
alkalommal, de több élő tanú állítja, hogy az állandó partner B. Kiss István bábművész volt.
Gombóc tündér 1963 (Bródy Vera bábtervező és Havas Gertrúd Gombóc tündérként)
Hófehérke üvegből
A sajtos-doboz titka
Mézeskalács házikó
Aranydió, ezüstpapír"
Amikor 1961 elején Bálint Ágnest azzal bízták meg, hogy írjon, válogasson meséket a Nagyapó meséi című műsorhoz, arra gondolt, kezd unalmassá válni, hogy mindig csak mondja valaki a mesét, mint egy rádióban. Valami érdekesebbet kellene kitalálni.
Gondolta legyenek Nagyapó körül szereplők, pl. egy kutya és egy macska. Ez jó párosítás. Így először Cicamica és Morzsi kutya költözött be Nagyapó karosszéke mellé. Ez már valami, de nem elég. Ági vonattal járt be dolgozni és a vonaton reggelente, estelente sok minden történik. Pl. egyik alkalommal az ülésen ott hevert egy baba. A szerkesztő/író képzelete azonnal mocorogni kezdett. Hát Nagyapó miért ne találhatna egy babát a vonaton a mesében is? És megszületett Böbe baba. Ettől kezdve már nem egy mesélő színész, hanem egy egész sereglet, egy valódi bábjátéksorozat szereplői sorakoztak fel esti mesélni. A megrendelést kiadó főszerkesztő nem bánta a változást. Tetszett neki a történet. Sőt még azt is eltűrte - vagy büszkén vállalta? – hogy az egyik szereplő, a Csőr nagyhatalmú főszerkesztője rá hasonlítson.
Megjelent a Csőr!
Sün Sámuel főszerkesztő diktál
Liba Leontinnak a titkárnőnek
Egy sorozat előkészítése izgalommal és sok munkával jár. A műhelyekben lázas munka kezdődött, bábokat, maketteket kezdtek gyártani, miniatűr kellékeket. Babákkal és gyűszűnyi edénykékkel szaladgáltak meglett komoly férfiak. Ezt a hangulatot idézi a Rádióújság beharangozója.
Rádióújság 1961. november 23
„Mi újság a Futrinka utcában? Sokan kérdezik ezt mostanában egymástól a Televízióban, és a válasz mindig nagyon komoly: „Már bevezettük a titkos rádiókészülékeket az egérlyukba.””Már megjelent a Csőr első száma.+”A macskasanzont felvettük magnóra, a kolbászdalt most komponálják.””A Lépesméz cukrászda elé hirdetőoszlop kerül.””Cicamica divatos új kalapja kicsit nagyra sikerült.” „A 99-es busz még döcög, de majd megjavítjuk. A zsúfoltságon azonban nem tudunk segíteni…” Igen, a 99-es busz ugyanolyan zsúfolt, mint a Körúton szaladgáló nagy testvére. És az utcabéliek – bár van köztük egér, róka sündisznó- ugyanúgy kedvelik, vagy nem kedvelik szomszédaikat, ugyanúgy megbámulják az új lakásba költözőket, mint bármelyik igazi pesti, pestkörnyéki utca lakói. Éppen ezért reméljük, hogy ez a gyermekek számára készülő sorozatműsor nem okoz majd gondot a nagypapáknak, nagymamáknak: a képernyőn pergő eseményeket figyelve nem kell unokáiknak holmi elavult fogalmakról, intézményekről előadást tartaniuk…”
Ez volt az első sikeres „szappanopera” a magyar tévében. Bábfilm volt, gyerekeknek készült, mégis mindenki nézte, mert nem mesefigurák, hanem élő emberek szerepeltek a folytatásokban. Ráadásul olyan hétköznapi természetességgel játszottak a színészek, ami akkoriban élő darabokban sem volt szokásos. Cicamica és Böbe baba fecsegése annyira „csajos”, Morzsi morgós gondoskodása, sértődése tipikusan mintha a szomszéd mondaná. A témák, a lakáshiány, a rágalmazás, a lustaság, a szomszéd libák áskálódása, szintén a mindennapokat idézték. 7 rész készült az első szakaszban. Kéthetenként sugározták. Mégis ez alapozta meg a legendát.
A stúdióban
Ekkor még senki nem tudta, hogyan kell televíziós bábjáték sorozatot készíteni. A fiatal, profi bábos, de egyúttal kezdő televíziós stábnak kellett kitalálnia hogyan legyen. Lelkesek voltak és jókedvűek. Az epizódok forgatókönyve is frissen készült. A bábfilmeket gondosan készítették elő, sokat próbáltak. Centire kidolgozták a kameramozgásokat, hiszen élőben közvetítették a stúdióban játszódó előadást és adás közben rögzítették. A hangulat, az izgalom, az alkotás öröme jól érződik a néha homályos, fekete fehér képkockákon is.
Munka közben.Kende Márta rendező
Szabó Attila asszisztens, Bálint Ágnes szerkesztő-író
Egy kis tévé történet:
A gyerekeknek és az ifjúságnak műsort készítő osztály rendszeresen adott ismeretterjesztő műsorokat iskolásoknak, meséltek a bemondók esti meséket, voltak kisfilmek, bábszínházi közvetítések. A többi részlegtől eltérően ezen a területen nem műfaj, hanem a nézők életkora határozta meg milyen műsorok készüljenek. Amikor lehetőség volt arra, hogy növeljék a szerkesztőség létszámát, meghirdettek egy állást azzal, hogy a jelentkezőnek az óvodásoknak készülő műsorok gondozása lesz a feladata. Szerencsére Bálint Ágnes is jelentkezett a munkára, és Kovács Béla a szerkesztőség vezetője jól választott. Akkor már átjött a televízióhoz Kende Márta rendező, aki előtte a Bábszínházban és a rádióban is rendezett. A bábszínházi konfliktusok Lévai Sándor tervezőt is a tévéhez sodorták. Remek alkotó gárda gyűlt össze
Lévai Sándor Sompolyogi figuráját rajzolja
a Futrinka utca makettje mellett
A köcsögház tervei
és ilyen, amikor készen van
B. Kiss István próbál Sompolyogival
MUNKA A PARAVÁN MÖGÖTT. A hatvanas évek elején még nem volt mód a jeleneteket külön-külön felvenni, esetleg ismételni, javítgatni. Mint egy országos, milliós premieren, úgy kellett bemutatni. Így aztán sokat próbáltak. Gyakran éjszakánként, mert a bábszínház napközben, az ottani színházi munkák fontosságára hivatkozva nem adta ki a színészeket. A próbákra készítettek egy „tákolt” paravánt és hungarocell próbabábokat. Nemcsak a bábok mozgását, azt is ki kellett próbálni a színészek hogyan férnek el egymás mellett, nem zavarják -e a másikat, elég -e a két kezük, vagy kell segítség, kell -e kezet váltani, hogy jutnak a kellékükhöz....
Szabó Attila asszisztensként segít ajtót nyitni
Szöllösy Irén Cicamica próbabábuval. Ezek a bábok különben egyszerű ujjbábokként szerepeltek önállóan is
Major Ida Böbebabával
Pletykázás: /de nagyon jellemző/
Böbe Baba a legnépszerűbb figura volt a Futrinka utca szereplői között. Higgadtsága jól ellensúlyozta a kissé meggondolatlan, szertelen Cicamicát. Volt Böbének egy sajátos hanghordozása. „Pestiesen” beszélt. Mondhatnánk nyafogott, de csak egy kicsit. És ez a beszédmodor divattá vált. Magam, aki a hatvanas években gimnazista voltam jól emlékszem, hogy otthon a faluban mi lányok bizony úgy beszéltünk, mint Böbe Baba. Olyannyira elterjedt ez a böbebabázás, hogy szemet szúrt a nevelőknek, és leveleket írtak, hogy kikérik maguknak. És kritizáló újságcikkek jelentek meg. Az egyedi hang az egyendivat és egyenviselkedés korszakában nem volt helyénvaló. Az alkotók - mögöttük a rajongó gyerekekkel, felnőttekkel - sokáig megvédték Böbe Babát, de az új sorozatban azért már nem szerepelt.
IDŐUGRÁS
2018 decemberében a FilmesHázban Bálint Ágnes emlékező est zajlott. Itt mondta el egy huszonéves fiatalember, filmtudományszakos forgatókönyvíró, Bánszki Kristóf, hogyan látta és látja a Futrinka utcát, népszerűségét, továbbélését:
Egy kis adalék a korabeli sajtóból:
Békés Megyei Népújság /1963. október 27.
vasárnap – Lenkefi Konrád –/
„(...)
Érdekes vita alakult ki a filmklubban megrendezett baráti beszélgetésen. A
jelenlevő szakemberek elsősorban a tv bábműsorát bírálták, ezen belül is főleg
a Mi újság a Futrinka utcában?, valamint a Cicavízió c. adásokat. Annak a meggyőződésüknek
adtak kifejezést, hogy a fent említett műsorok pedagógiai szempontból erősen
kifogásolhatók. Példaként több felszólaló megemlítette az országszerte ismert
Böbe Babát, aki sok esetben vét a szép magyar beszéd szabályai ellen, s mintegy
esszenciája a pesti úgynevezett körúti zsargon-nyelvnek, mely feltétlenül
romboló hatású az anyanyelvi oktatást illetően. Többen megemlítették, hogy Cica Mica és Böbe
Baba tulajdonképpen nem a gyermekek életkori sajátosságaihoz mért figurák.
Sokkal inkább a kabarét kedvelő felnőtteknek szólnak szóhasználataik, kiszólásaik
és egész játékon belüli életük. (...)” – 9.
oldal (Gondolatok az UNIMA Magyar Tagozatának II. közgyűléséről – Miért
kifogásolható a tv Cicavízió című műsora)
Petőfi Népe /1963. október 29. kedd –
Dr. Bakkay Tiborné/ "...A FILMKLUBBAN rendezett
vitán többek között szó volt, a televízió jelentőségéről is.Az UNIMA-tagok, akik nemcsak hivatásos
bábművészek – saját hivatásuk szemszögéből vagy mint szülők, nevelők – régóta
szunnyadó véleményüket mondták el a Futrinka utcai bábsorozatról. A bábosok tudják:
gyermekek számára mindig megragadó a bábjáték akkor is, ha a felnőtt tudatos,
felelős kritikája elítéli. Ezzel azonban nem szabad visszaélni. A Futrinka utca
kiváló színészeket szerepeltet. Ők, de elsősorban a gyermekvilág megérdemelnék,
hogy egy hozzájuk közelálló téma a nekik megfelelő irodalmi nyelven szólaljon
meg. De nincs lelkesítő hőse, világosan elhatároló figurája sem a darabnak. A
negatív, ellenszenves rókával szemben egy „nyárspolgári” cica, Böbe-baba és egy
általában pórul járó, jó szándékú kutya szerepel.Böbe kis kopasz fejével gyermek lehetne, de
ha megszólal egy pesti barátnő hanghordozásával ilyeneket mond: „Te odaadtad a
rókának a szép moher takaródat, amit az IKKÁ-ba vettél?”Ez a stílus és tartalom még a pesti gyerekeknek
sem adhat irodalmi, művészi élményt, vidéken meg éppen hamis és idegen."
Köznevelés /1963. november 8. péntek – T. G./ "Böbe
baba szerepeinek egyik sarkalatos hibája: sztárszerepek, testhez alkotva.
Lehet, hogy egyes szülőknek, felnőtteknek, nevelőknek és egyes íróknak,
valamint rendezőknek ezek a kotnyeles, minden lében kanál kislányok és kisfiúk
az „édes”, az „ennivaló” „csöppségek”, én azonban azon a véleményen vagyok,
hogy ezek a kisokosok és azok a kisokos szerepek, amilyeneket Böbe baba is
alakít, nagy adag individualizmust tartalmaznak és ezen keresztül a gyermek
karrierizmus, a gyermekprimadonnáskodás kellékeit is magukban hordják. Nem
ilyen harsány, fölényes és fölényeskedő okosság a jellemzője a közösségi
szellemben nevelt gyermeknek.
A gyerekek ezrei szívják magukba élményszerűen Böbe
baba harsány, fölényes, individualista okosságát. És ez így és ezért nincs jól.
Nevelésünk egész szellemével ellenkezik ez az individualizmus..."
A hogy mégis mennyire a gyerekeknek szólt ez a sorozat a rajongó levelek sokasága bizonyítja: A Rádióújság színes hírei között olvastuk:
„A „Futrinka utca” szerkesztője felbontja a duzzadt, vastag borítékot - életnagyságú, szürke rongy-egérke hullik ki belőle. Fél füle hiányzik. Mellette levél: „Mivel Cica-Mica nem szeret dolgozni, nincs pénze ennivalóra, így azt gondoltuk, ezzel a kisegérrel jóllakhat. Igaz, az egyik füle elveszett, de ha megtaláljuk, azt is elküldjük. Jó étvágyat! Gyürki Kamilla III. o. tan.” Elsőosztályos öcsikéje Kálmán még hozzáírta: Erre mifelénk sok egér van és ha Cica-Mica akar dolgozni, biztos találna olyan házat, ahol munkájáért megbecsülnék.”
Az első adások:
1961. november 23. Csütörtök
17:30 Mi újság a Futrinka utcában? Egy szobakonyhás tejesköcsög
Bábjáték
1961. december 7. Csütörtök
17:30 Kicsinyek műsora
Mi újság a Futrinka utcában? Szárazkolbászkerítés
1961. december 24. Vasárnap
16:00 LESKELŐDÉS HELYETT c. összeállításban:
Mi újság a Futrinka utcában?
III. Kolbász helyett korcsolya
1962. január 25. Csütörtök
17:30 Mi újság a Futrinka utcában?
IV. Sárgarépafőzelék
1962. február 22. Csütörtök
17:30 Böbe baba postája
Bábjelenet
1962. március 3. szombat
17:35 Mi újság a Futrinka utcában? Bál a Csuporban
Bábjelenet
Források:
Bálint Ágnes honlapja
A Bálint Ágnes Emlékház kiállítási anyagai
Sanyi manó - szerkesztő: Shah Gabriella - Gaál István Egyesület kiadása - 2014
Balogh Géza: A bábjáték Magyarországon - Vince Kiadó 2010
Rádió és Televízió Újság
Bánszki Kristóf (ELTE Filmtudomány Tanszék mesterkurzus hallgató) cikkgyűjteménye
Személyes emlékezések
A fotók Bálint Ágnes, Kende Márta, Szabó Attila hagyatékából, valamint internetes oldalakról.
Bálint Ágnes naponta vonatozott Vecsés és Budapest között a többi bejáró társaságában. Sokféle ember volt a zsúfolt kocsikban. Ágnes gyűjtögetett. Sorsokat, figurákat, jeleneteket. Egy ilyen délutáni eset hozta elő Mazsola és Manócska figuráját. Ahogy Ágnes maga mesélte el:
„Gyakran utaznak a vonaton gyerekek is. … A felnőtt, aki a gyereket kíséri általában fáradt. Örül, ha talál helyet magának, a gyereknek… A felnőtt olykor,- sőt többnyire- élénk társalgásba kezd. A gyerek megkérdezi.
- Anyu, mikor szállunk le?
A felnőtt füle foglalt, csak a tízedik kérdésre válaszol gépiesen.
- Majd ha megáll a vonat.
A vonat egy kis zötykölődés után megáll.
- Anyu szálljunk le, anyu szálljunk le, megállt a vonat!
Anyu nem figyel oda, beszélget.
A gyerek egyre kétségbeesettebben bömböl: rettenetes nagy baj van. A vonat áll és ők még mindig nem szálltak le, pedig anyu mondta, hogy majd ha megáll…
A gyerek kap egy pofont, hogy maradjon csendben. Anyu beszélget.
Hát ezen a vonaton – gondolatról gondolatra gyarapodva – támadt életre Mazsola és Manócska, aki még soha nem pofozta meg Mazsolát.
Pedig néha a nézők maguk biztatják erre. „ Verd el jól azt a haszontalan kis Mazsolát!” írják néha a gyerekek, akiket vernek otthon. És csodálkoznak a türelmén.
Vajon, mire felnőnek, és nekik maguknak lesznek gyerekeik – emlékeznek majd Manócska derűs türelmes természetére?”
Ez a rajz lógott Bálint Ágnes falán
MAZSOLA SZÜLETÉSE 2.
1964 harmadik hetében jelent meg a Rádió és Televízió Újságban egy cikk, ahol Pápai Lajos/a gyerekosztály későbbi vezetője/ készített egy riportot Mazsoláról.
„Aki még nem ismeri, hát kérem Mazsola, a malac minden szombat este fellép a Cicavízióban. S nem akármilyen sikerrel! Immár kétségtelen: Mazsolából – röpke két hónap leforgása alatt – sztár lett!"
Ezután a sztár sorsáról érdeklődik a cikk írója az „édes szülőanyjánál” Bálint Ágnesnél: „1959 –ben egyik bábműsorunkhoz szükség volt egy disznóra, amelyik azt röfögi: Miért adtak nekem hétköznapi moslékot, holott ma vasárnap van? Ez a mondat Bródy Verát, a bábtervezőt arra ingerelte, hogy a kérdéses disznónak duzzogó malacképet rajzoljon. A bábterv kitűnően sikerült. Nagy élvezettel bekereteztem és szobám falára akasztottam. Négy évig nézett rám ez a zöld disznó az üveg alól”
Amikor már körvonalazódott Mazsola figurája, megvoltak a történetek, a sokszor látott rajz „megszólította” az írónőt. A riportban így folytatja a születés történetét: „Hosszan néztük egymást s egyszer csak megértettem mit mond a szeme. Felhívtam Havas Gertrúdot, aki évek óta művészien keltette életre műsorimban a figurákat… Azonnal a tárgyra tértem: - Akarsz malac lenni? - Akarok – nevetett Trudi s ezzel eldöntötte a sorsát. Egyéniségének játékos része gyorsan átköltözött a posztómalacba.”
MAZSOLA LEVELEIBŐL
„ Fiú vagy, vagy lány? Írd meg!”
„Mazsola malac, az a baj, hogy selypítesz. Azért sokat mondja az anyukám, hogy nem szabad selypíteni. Te pedig selypítesz”
„A Pajtás újságban üdvözölted a kisdobosokat. Én is üdvözöllek. Én is kisdobos vagyok. Köszönöm, hogy gondoltál a kisdobosokra. Én a szőlőhegyi iskolába járok. Negyedik osztályos vagyok. Félévkor kitűnő voltam. Édesanyám boltban dolgozik. Édesapám asztalos.”
„Az pedig nem szép, hogy nekünk azt mondtad, hogy mi feküdjünk le, és te pedig az utcán csavarogtál”
„Kedves Manóka, kérlek, neveld meg a Mazsolát, mert ha ilyen rossz lesz, senki nem fogja szeretni…”
„Beiratkoztam a bábszakkörbe, hogy én is tudjak úgy bábot mozgatni, ahogyan téged mozgatnak. Fogunk egy bábjátékot játszani, amelynek az a címe „Sete suta kiscsirke” Már készítettünk egy bábot VIMes dobozból. Azzal fogunk gyakorolni itthon”
„..Manóka azt írja meg, hogy azt a tökházat öntözitek e hogy nem szárad el…”
és egy csicsergő kisfiú hang a TV telefonszolgálatára: „Bácsi kérem tessék szíves lenni megmondani, a Mazsola élő vagy élettelen malac?”
Miért is szerették meg a gyerekek Mazsolát?
"A gyerekek talán
azért mert megértik. Mazsola ugyanis lassan, tagoltan beszél, S ami ennél is
fontosabb a szívük szerint beszél, „Ő” sem akar lefeküdni, mint Kovácsék
Pistukája, és épp úgy nem szeret mosakodni, mint a Tóth Juli. Olyan tehát, mint
ők. Egyszóval: kisgyerek. S nem rossz gyerek, mert a gyerekek sosem rosszak, de
hogy is lehetnének azok, amikor azt sem tudják, hogy mi a rossz, sőt azt sem,
hogy mi a jó!? Úgy kell rá őket megtanítani – türelemmel, okos szóval, néha
talán furfanggal is. Mint ahogy Manó tanítja Mazsolát" Pápai Lajos cikkéből. 1964 január.
1964 Mazsola éve volt. A szilveszteri rádióújságnak is ő van a címlapján
Az alkotók egy kelkáposztával
Bródy Vera, Havas Gertrúd, Koós Iván, Bálint Ágnes, B. Kiss István
A kép eredetije a Bálint Ágnes Emlékházban látható, Vecsésen.
A sorozat első rendezője Kende Márta volt
Később Simándy József, Deák István és Nagy György is rendezte a sorozatot.
MAZSOLA ÉS TÁDÉ
Egy idő után úgy érezték az alkotók, hogy valami frissítésre lenne szükség. Ekkor került bele a történetbe a kistestvér szerepében Tádé, hogy minden olyan helyzetet eljátszhassanak Mazsolával és a megfontolt, okos Manócskával, ami olyankor fordul elő, ha kistestvér érkezik. Tádét hamar megszerették a nézők és befogadták a családba. A gyerekszerkesztőségen sok fejtörést okozott Tádé hangjának a kiválasztása. Új hangot szerettek volna. A technika is sokat fejlődött az első adásokhoz képest, úgyhogy már lehetőség volt arra, hogy a jeleneteket utólag szinkronizálják, nem volt szükséges mozgatni és hangot adni egyszerre. Így arra is lehetőség volt, hogy ne a bábos, hanem színész adja a figura hangját. Így lett Váradi Hédi a korszak elismert drámai színésznője a kis Tádé hangja. A mozgató Kovács Kató volt.
Később Szöllősy Irén vette át a szerepet.
Manócska: B. Kiss István
Mazsola: Havas Gertrúd
1982 -ben bekövetkezett a két főszereplő tragikus halála.. Egy szabálytalan fűtőberendezés megölte őket.
Ez annyira megrázott mindenkit, hogy nem folytatták a sorozatot.
